A poliészterfonal fő nyersanyaga a kőolajszármazékokból kémiai szintézissel nyert poliészterszál. A poliészter szál nagy szilárdsággal és kopásállósággal rendelkezik, így stabil a textilipari alkalmazásokban. A nyersanyag-előkészítési szakaszban a gyárak megolvasztják a poliészter forgácsot, hogy fonóoldatot képezzenek. Ez a folyamat a hőmérséklet és a nyomás pontos szabályozását igényli a szálak egyenletességének biztosítása érdekében. Ezzel szemben a természetes szálak, például a pamutfonal növényekből származnak, és előállításuk folyamata jobban függ a mezőgazdasági körülményektől, míg a poliészter fonal alapanyag-ellátása viszonylag stabil, és nem befolyásolja az évszakok vagy az éghajlat.
A fonás szakaszában az olvadt poliésztert fonóhálón keresztül szálakká formálják, majd egy hűtőzónában megszilárdulnak. Ezek a születőben lévő szálak több szakaszon átnyúlnak, hogy javítsák molekuláris elrendezésüket és mechanikai tulajdonságaikat. A nyújtási folyamat hideg nyújtásra és meleg nyújtásra oszlik; a hideg nyújtás növeli a rostok szilárdságát, míg a meleg nyújtás javítja a rugalmasságát. A nylon fonalhoz képest a poliészter fonalnak nagyobb a modulusa a nyújtás után, vagyis kevésbé hajlamos a deformációra, de a nylon fonal rugalmassága valamivel jobb, mint a poliészter fonalak. Ez a különbség a poliészter fonalat alkalmasabbá teszi a stabilitást igénylő alkalmazásokhoz.